A tudományos kutatások néhány eredménye azt sejteti, hogy univerzumunk több univerzumból álló gyűjtemény része – vagyis lehet, hogy csak az idő és a tér más dimenzióin keresztül terjedő, végtelen számú univerzumok egyike. Az infláció elmélete szerint az univerzum létrejötte után az űr tágulása hirtelen felgyorsul, rövid időre. Sőt nemcsak a mi univerzumunk indult növekedésnek, hanem számtalan másiké is, és ez a láncreakció a mai napig tart. Az elmélet szerint ezek az univerzumok miénkből fakadnak, és számunkra teljesen észrevehetetlenek. Belőlük is mind újabbak születnek, végtelen zuhatagként. A többszörös univerzumok ötlete akkor bukkan fel újra, amikor a természet erőinek egymáshoz kapcsolódását próbáljuk elméletben megmagyarázni. Az ebben a témában folytatott kutatások arra engednek következtetni, hogy a valóság 11 dimenzióból áll, nem csak az ismert 3-ból. Az úgynevezett M-elmélet a lehetséges és matematikailag elfogadható univerzumok tárházát tájképként vázolja fel. Ebben a tájban a mi világegyetemünk csak egyetlen völgynek felel meg. A többi völgy is mind egy-egy univerzum, amelyben talán a miénktől teljesen eltérő fizikai törvények uralkodnak.. Bár ezek az elméletek egyelőre csak spekulációk, a Svájcban felállított Nagy Hadronütköztető épp a több dimenzió létezésének bizonyítékait keresi, az Európai Űr ügynökség Planck műholdja pedig az inflációra utaló jelek után kutat. Ha bármelyik is megtalálja, amit keres, a többszörös univerzumok létezése hihetőbbé válhat.
