Ez a kérdés sok ártalmatlan éjszakát okoz a fizika génuszainak. A természetnek négy alapvető ereje van: az elektromágnesesség, amitől a fényt, az elektromosságot és a mágnesességet kapjuk, az erős nukleáris erő, amely az atommagokat tartja össze, a gyenge nukleáris erő, amely a radioaktiv bomlás bizonyos formáit irányítja, illetve a gravitáció. A gravitáción kívül a többit a fizikusok a tünékeny közvetítő részecskékkel magyarázzák, melyek két anyagi részecskék között közvetítik a kölcsönhatást. Azt remélik, a tömegvonzás is a kvantumelmélet törvényeinek megfelelően működik, a részecskék által szállítható - ezeket már el is nevezték gravitonoknak. A baj csak az hogy az elmélet mögött álló matematika visszataszítóan bonyolult, a gravitációnak pedig nincsen ellenőrizhető kvanumelmélet. A gravitációra adott legjobb magyarázatunk nem a kvantumelméletre épít.
Albert Einstein általános relativitási elmélete a tömegvonzást a téridő
kontinuum geometriájával, mintegy az univerzum képlékeny szöveteként magyarázza. Ez az a váz, amelybenaz összes égitest elhelyezkedik. Mivel képlékeny, minden test tömege hatással van a formájára, innen ered a tér görbületeként ismert jelenség. Ez a görbület a téridő négydimenziós geometriájában való interpretációjában érthető meg, amelyet mi magunk háromdimenziós lények lévén nem érzékelhetünk. Érezhetjük viszont, ahogy egy erő beránt minket az elhajlásba, mintha lejtőn gurulnánk lefelé. Einstein szerint a tömegvonzás nem erő, hanem mindössze következnénye annak, hogy olyan univerzumban élünk, amelynek több dimenziója van, mint amennyit képesek vagyunk érzékelni. Ám Einstein elmélete hiányos, hiszen kivételesen erős gravitációs mezőkbe nem állja meg a helyét, például a fekete lyukak belsejében, vagy a világegyetem keletkezésének pillanatában. Az új gravitációs elmélete tehát létezik, csak még nem találtuk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése